20 év telt el a Science folyóiratban megjelent cikk óta megmutatta az apró műanyag töredékek és szálak környezeti felhalmozódását. A részecskéket „mikroműanyagnak” nevezte el. A lap egy egész kutatási területet nyitott meg. Azóta több mint 7,000 publikált tanulmány kimutatta a mikroműanyagok elterjedtségét a környezetben, a vadon élő állatokban és az emberi szervezetben.
Szóval mit tanultunk? Az a ma megjelent papír, egy nemzetközi szakértői csoport, köztük jómagam is összefoglalja a tudás jelenlegi állását. Röviden: a mikroműanyagok széles körben elterjedtek, bolygónk legtávolabbi részein halmozódnak fel. Bizonyíték van mérgező hatásukról a biológiai szerveződés minden szintjén, a tápláléklánc alján lévő apró rovaroktól a csúcsragadozókig.
A mikroműanyagok elterjedtek az ételekben és italokban, és az egész emberi szervezetben kimutathatók. Káros hatásukra bizonyítékok születnek. A tudományos bizonyítékok mára több mint elegendőek: sürgősen kollektív globális fellépésre van szükség a mikroműanyagok leküzdéséhez – és a probléma még soha nem volt ennyire sürgető.
A műanyagszennyezésnek a Föld távoli helyeire való mindenre kiterjedő terjedésével szemben nyilvánvalóvá vált, hogy azonnali és kollektív nemzetközi erőfeszítésekre van szükség. Az ISC irányelveinek célja, hogy tájékoztassa a kormányközi tárgyalóbizottságot a műanyagszennyezésről szóló, jogilag kötelező érvényű megállapodás kidolgozásáról.
A mikroműanyagokat általában egy dimenzióban 5 mm-es vagy annál kisebb műanyag részecskéknek tekintik. Néhány mikroműanyagot szándékosan adnak a termékekhez, például mikrogyöngyöket az arcszappanokban. Mások véletlenül keletkeznek, amikor nagyobb műanyag tárgyak tönkremennek – például a szálak szabadulnak fel egy poliészter polár kabát mosásakor. A tanulmányok a mikroműanyagok fő forrásait azonosították:
A tudomány még nem határozta meg, hogy a nagyobb műanyagok milyen sebességgel bomlanak le mikroműanyagokká. Azt is kutatják, hogy milyen gyorsan válnak a mikroműanyagoknanoműanyagok” – még a szemnek láthatatlan kisebb részecskék.
Nehéz felmérni a mikroműanyagok mennyiségét a levegőben, a talajban és a vízben. De a kutatók megkísérelték. Például, Egy tanulmány 2020 becslések szerint egy év alatt 0.8-XNUMX millió tonna mikroműanyag kerül a Föld óceánjaiba.
És egy újabb jelentés azt sugallja, hogy a szárazföldön a környezetbe való szivárgás három-tízszer nagyobb lehet, mint az óceánokba. Ha igaz, ez összesen tíz és 40 millió tonna közötti mennyiséget jelent. A hírek egyre rosszabbak. 2040-re a mikroműanyagok a környezetbe kerülhetnek több mint kétszer. Még ha az emberek meg is állítanák a mikroműanyagok áramlását a környezetbe, a nagyobb műanyagok lebomlása folytatódna.
Mikroműanyagot mutattak ki benne több mint 1,300 állatfaj, beleértve a halakat, emlősöket, madarakat és rovarokat. Egyes állatok összetévesztik a részecskéket táplálékkal, és lenyelik azt, ami olyan károkat okozhat, mint például a belek elzáródása. Az állatok akkor is károsodnak, ha a bennük lévő műanyagokból a bennük lévő vegyszerek szabadulnak fel – vagy a rajtuk stoppolók.
Mikroműanyagokat azonosítottak a vízben, amit iszunk, a levegőben, amit belélegzünk, és a ételt eszünk – beleértve a tenger gyümölcseit, konyhasót, mézet, cukrot, sört és teát. Néha a szennyeződés a környezetben történik. Máskor élelmiszer-feldolgozás, csomagolás és kezelés eredménye. Több adatra van szükség az emberi élelmiszerekben előforduló mikroműanyagokról, mint például a szárazföldi állatokból származó termékek, gabonafélék, gabonafélék, gyümölcsök, zöldségek, italok, fűszerek, valamint olajok és zsírok.
A mikroműanyagok koncentrációja az élelmiszerekben nagyon változó – ami az emberek expozíciós szintjét jelenti szerte a világon is változó. Azonban egyes becslések, mint például az emberek egy hitelkártya értékű műanyag fogyasztása minden hétenVan durva túlzások. A berendezések fejlődésével a tudósok kisebb részecskéket azonosítottak. Mikroműanyagokat találtak a tüdőnkben, a májunkban, a vesénkben, a vérünkben és a szaporodási szerveinkben. A mikroműanyagok védőgátakon léptek át agyunkba és szívünkbe. Míg egyes mikroműanyagokat a vizelettel, a széklettel és a tüdőnkkel távolítunk el, sokuk hosszú ideig megmarad a szervezetünkben.
Tehát milyen hatással van ez az emberek és más szervezetek egészségére? Az évek során a tudósok megváltoztatták ennek mérési módját. Kezdetben nagy dózisú mikroműanyagot használtak a laboratóriumi vizsgálatok során. Most valósághűbb adagot használnak, amely jobban tükrözi azt, aminek mi és más lények valójában ki vagyunk téve. És a mikroműanyagok természete különbözik. Például különböző vegyi anyagokat tartalmaznak, és eltérő módon lépnek kölcsönhatásba a folyadékokkal vagy a napfénnyel. Az élőlényfajok, köztük az ember is, egyedenként változnak.
Ez megnehezíti a tudósok azon képességét, hogy meggyőzően összekapcsolják a mikroműanyagok expozícióját a hatásokkal. Az embereket illetően előrelépés történik. Az elkövetkező években nagyobb egyértelműségre számíthatunk a testünkre gyakorolt hatásokkal kapcsolatban, mint például:
A lakosság aggodalma a mikroműanyagok miatt nő. Ezt tetézi valószínűsíthetően hosszú távú expozíciónk, mivel a mikroműanyagokat szinte lehetetlen eltávolítani a környezetből. A mikroműanyag-szennyezés emberi cselekvések és döntések eredménye. Mi létrehoztuk a problémát – és most meg kell teremtenünk a megoldást.
Egyes országok törvényeket vezettek be a mikroműanyagokra vonatkozóan. Ez azonban nem elegendő a kihívás kezelésére. Ez az, ahol egy új, jogilag kötelező érvényű megállapodás, az ENSZ Globális műanyagszerződés, fontos lehetőséget kínál. A tárgyalások ötödik fordulója novemberben kezdődik.
A szerződés célja a globális műanyagtermelés csökkentése. De a megállapodásnak tartalmaznia kell a mikroműanyagok csökkentését célzó intézkedéseket is. Végső soron a műanyagokat újra kell tervezni, hogy megakadályozzák a mikroműanyagok felszabadulását. Az egyéneket és a közösségeket pedig be kell vonni a kormányzat politikáinak támogatása érdekében.
20 évnyi mikroműanyag-kutatás után még több a tennivaló. De több mint elég bizonyítékunk van a cselekvéshez.
Ezt a cikket újra kiadják A beszélgetés Creative Commons licenc alatt. Olvassa el a eredeti cikk.
Kép Thobias Löfqvist on Unsplash
A felelősség megtagadása
A vendégblogjainkban közölt információk, vélemények és ajánlások az egyéni hozzászólók sajátjai, és nem feltétlenül tükrözik a Nemzetközi Tudományos Tanács értékeit és meggyőződését.
További információ a Műanyagszennyezésről szóló nemzetközi szerződés felé 
További információ a Szakértők jelölésére való felhívásról az IPCC workshopokra – hetedik értékelési ciklus | határidő: július 13. 
További információ az óceántudomány újragondolásáról egy fenntarthatóbb jövő érdekében 
További információ a műanyagokról szóló egyezmény alakításáról: Az ISC szakértői csoportja közzétette legfontosabb ajánlásait a Nature Sustainability című folyóiratban. 
