Regisztrálj

Hidak építése a tudománydiplomácián keresztül: a fenntartható fejlődés felé való haladás felgyorsítása

Egyesült Nemzetek Szervezetének központja, New York, Egyesült Államok

Sir Peter Gluckman

Sir Peter Gluckman

Elnök

Nemzetközi Tudományos Tanács

Sir Peter Gluckman

Peter Gluckman, a Nemzetközi Tudományos Tanács elnöke vitaindító beszédet tartott Melissa Fleming, az ENSZ globális kommunikációért felelős főtitkár-helyettese, Mohammad Hosseini, a Global Young Academy munkatársa és Sandrine Dixson-Declève, a Római Klub tudománydiplomáciai oldalán. esemény előtt A jövő csúcstalálkozója.


A hidegháború alatti és azt követő évtizedekben a tudománydiplomácia fontos eleme volt a nagy országok külpolitikai eszköztárának, része volt a globális kihívásokra való reagálás és a globális feszültségek csökkentésére irányuló nemzetközi erőfeszítéseknek. Az Antarktiszi Szerződés, az IIASA, a Montreali Jegyzőkönyv és az IPCC mind ennek a korszaknak a példái. Noha a tudománydiplomácia gyakran beágyazódik a nemzetközi tudományos együttműködésbe, ez valami több – a diplomáciai célok eléréséről szól mind hazai, mind globális szinten. A tudomány és a technológia, valamint a geostratégiai és gazdasági érdekek közötti kapcsolat erősödésével azonban megváltoznak és széttöredeznek azok az indokok és feltételek, amelyek között a tudománydiplomácia virágzott. Ebben a paradox, új kontextusban a tudománydiplomáciának fejlődnie kell. A globalizáció korszaka, és ezzel együtt a globális egymásrautaltság és a globális tudományos kérdésekben való együttműködés iránti elkötelezettség visszavonulóban van. Megváltoztatta azt a teret, amelyben a tudománydiplomácia működhet.

A nyitott tudomány felé való törekvést sok ország politikai nyilatkozataiban felváltják a „lehetőleg nyitott, amennyire szükséges” mantrával, és egyre nagyobb korlátozások jelennek meg a politikai pólusok közötti tudományos cserekapcsolatok terén. A világ azonban közös és globális kihívásokkal néz szembe, amelyekkel a tudománynak és a technológiának meg kell felelnie. A paradoxon nyilvánvaló. Olyan cselekvésekre van szükségünk, amelyek segíthetnek eligazodni a geostratégiai feszültségek reálpolitikája és a globalizmus között, amelyet a globális tudományos közösségben sokan támogatnak.

Kihívás elé állítanak bennünket az új technológiák, amelyek nem tartják tiszteletben a nemzeti határokat: a mesterséges intelligencia, a szintetikus biológia és a kvantumtechnika gyorsan fejlődő fejlődése, például az óceánfenék, a belső űr és a földönkívüli erőforrások használata. Tovább bonyolítja a bonyolultságot, hogy a feltörekvő technológiát nagyrészt olyan vállalatok vezérlik, amelyek nagyrészt elkerülik a nemzeti és a transznacionális szabályozást, és még a nemzetállamok szerepét is megkérdőjelezik.

Ahogy a tudománydiplomácia értékét adó feltételek változnak, gyakorlatának is fejlődnie kell. Bár a tudománydiplomácia időnként akadémikusnak tűnt, kulcsfontosságú kapcsolatot jelent a diplomácia és a tudomány nagyon különböző világai között jövőnk szempontjából.

Ebben a zavaros és konfliktusos térben mérlegelnünk kell a különböző szereplők lehetséges szerepeit. A formális diplomáciai folyamatokat a tudománynak kell befolyásolnia, és a nemzetközi tudományos közösségnek kulcsszerepe van a 2. pálya erőfeszítéseinek előmozdításában, amelyek a kontextus miatt nagyobb jelentőséggel bírhatnak.

A Nemzetközi Tudományos Tanács egyedülálló tagságát tekintve, beleértve a világ tudományos akadémiáit és nemzetközi tudományos szervezeteit a globális északról, délről, keletről és nyugatról, valamint a természet- és társadalomtudományokból egyaránt. Egyre gyakrabban látta szükségesnek és kérték is, hogy nagyobb szerepet vállaljon a 2. lépésben a diplomáciában.  

Ma egy olyan korszakot élünk, amikor a hazai tudomány-, gazdaság- és nemzetbiztonsági politikák ütközhetnek a globális közjavakkal kapcsolatos tágabb célkitűzésekkel. A diplomatáknak több érdekelt fél megközelítését kell alkalmazniuk – beleértve a kormányokat, az üzleti életet és a tudományos szférát. A globális közösségnek nagyobb támogatást kell adnia a nemzetközi tudományos közösségnek, lehetővé téve számára, hogy integráns partner legyen, nem pedig szimplán jelképes utógondolat.

A reálpolitika azt követeli, hogy a tudománydiplomáciának mindenekelőtt a nemzet érdekeit kell szolgálnia. A tudománydiplomácia képes erre olyan területeken, mint a biztonság, a kereskedelem, a környezetgazdálkodás és a technológiai hozzáférés. De a kormányoknak azt is fel kell ismerniük, hogy minden nemzet érdeke a globális közjó előmozdítása. Itt a tudománydiplomáciának kulcsfontosságú hazai szerepe van annak biztosításában, hogy a nemzetek megértsék érdekeiket, az együttműködésen alapuló fellépéssel. A 2. pálya tudománydiplomácia értékes partnere lehet egy kissé akadozó többoldalú rendszernek.

Túl kevés ország ágyazta be diplomáciai eszköztárába a tudománydiplomáciát. Csak a hazai tudományos közösségekhez kapcsolódó külügyminisztériumi tudományos tanácsadókkal lehet hatékonyabbá tenni a II. és az I. pálya megközelítéseinek kétirányú kölcsönhatását.

A világ sajnos lecsúszott a fenntartható fejlődési célok melletti elkötelezettségéről. A csúcstalálkozó célja ennek a globális elkötelezettségnek az újraindítása. A tudományos közösségnek szerepet kell játszania abban, hogy valóban előrelépés történjen. Ahogy tavaly mondtam a Magas szintű politikai fórum, hacsak nem használjuk bölcsen és sürgősen a tudományt, mindannyian veszélyben vagyunk.


Az ISC a jövő csúcstalálkozóján

Fedezze fel az ISC részvételét az ENSZ Jövő Csúcstalálkozóján, amely nemzedékenként egyszeri lehetőség a kritikus kihívásokkal kapcsolatos multilaterális együttműködés fokozására, és egy olyan megújult ENSZ-rendszer felé való elmozdulásra, amely jobb helyzetben van ahhoz, hogy pozitívan befolyásolja az emberek életét.


Kép: az Egyesült Nemzetek Szervezete Flickr

Ugrás a tartalomra